Mesék Gabi kisfiúról valamint a "Mackós Mamuszról"

Jujj, de utálok hegyes tűvel varrni... Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de - sok-sok végigkeresztszemezett óra után - rákaptam arra a "szokásra", hogy a "másik" kezem hüvelyk- vagy mutatóujjával fogadom az anyagból kiérkező tűt. (Egyedi eset, vagy más is csinál ilyet?). Szóval, nem elég, hogy a "Mackós Mamusz" megvásárlásakor feladtam az elveimet - please note, hogy a mackó teljes nevét nem használjuk - most itt állok, és vadul dekorgumit pelenkaöltök a mamusz 1 hónap alatt szétkopott aljára. Bevált módszerem egyébként, már van ilyen módon megtalpalt mamuszunk, tartósnak és olcsónak tűnik ezen megoldás, csak irtó nehéz átszúrni a tűvel a mamusz+dekorgumi kombinációt, és nagyon unalmas is. Ja, és kétgyűszűs, mert az egyiket használom rendeltetésszerűen, a másikat pedig azért (kellene) hogy ne szúrjak a másik ujjamba. :-(
Na mindegy, nyavalygás befejezve, előrelátóan vásárolt tartalékpapucs elő, majd folytatom. :-) És mutatok két képet, amin jól látszik az ominózus mamusz is, de nemcsak ezért szeretjük. :-)

Az úgy történt, hogy csak egy szeletet akartak adni...	Az új játékaim - építeni jó!

Miközben én itt küzdök, hogy behozzam a lemaradásaimat, végrehajtsam terveimet, Gabi kisfiú megtáltosodott! Múlt hét csütörtöktől több új szót is tanult, kiegészítve régen nem bővülő, de annál effektívebb szókincsét. Az első a "kakk", ami tulajdonképpen "kukk" akar lenni, de van, amikor pelenkabeli történéseket jelez... A második a "vav-vav", amit spontán kezdett el mondogatni, kezében a fehér plüsskutyussal. Ezeket azóta folyamatosan használja. De egész elfogadható volt a "szeretlek" is, amit apának mondott, miközben átnyújtotta a duplo-szívet. Ma reggel pedig az "eztis", a "puff" és az "ügyes" hangzott el többször is. :-)
Most mondjam azt hogy tényleg ügyes? :-) De az biztos, valami nagyon sikeres dolog most beindult...

Majd mutatom a plüss kisvakondot is, szintén új szerzemény, nagyon szeretjük. :-) És remélem, "majd" pár bővítéssel is tudok jelentkezni, egyre népesebb olvasótáboromnak. De ezt most feltétlenül el kellett mesélem...